Az idei egy vegyes évnek ígérkezik számomra. 24 órás EB, és 100km VB is a terítéken van. De ha már március, akkor mindjárt az Optivita 100 évindításnak, ami ráadásul OB is egyben. :)

Valamiért szeretem ezt a versenyszámot, talán jó hozzá a tempóm, és az anyagcserém is, és fejben sem esek szét még ennyi idő alatt. Szóval neveztünk Gáborral, és jött velünk Vásárhelyről Máté is, akinek ez volt az első 100-as körözős versenye, habár már teljesítette az UTT-t, és a Burgenland Extrem-et is. Nagy szervezkedést nem csaptunk, ez egy 19 kulacsos verseny (20 db 5 km kör), így csak apukám jött velünk, hogy épségben hazajussunk, és rá bíztuk a kulacsok adogatását. Én a lötyin kívül csak sót, és koffeint fogyasztottam, szilárd kaját egyáltalán nem. A tablettákat egy tálba szórtam, és a verseny alatt innen szedegettem, mikor kellett. Ami a terveket illeti, én egy jó versenyidőért jöttem, nem feltétlen a helyezés motivált, bár a kettő általában együtt jár...

9-kor meghallgattuk a Himnuszt, és elrajtoltunk. Mivel tudtam, hogy melegebb idő várható, mint a megelőző időszakban volt, ésszel próbáltam kezdeni, és nagyon figyeltem a pulzusomra. Viszonylag hamar egymás mellett találtuk magunkat Vikivel, és Edittel, így egy darabig hármasban múlattuk az időt. Beszélgettünk egy keveset az idei terveinkről is, és még néhány dologról, ám nem vittük túlzásba a csevejt, spóroltunk az energiánkkal. Jó volt együtt menni, így kellemesen, és gyorsan teltek a körök. Igazából nem is tudom pontosan, hogy meddig mentünk így, talán 3-4 kört, mikor Edit leszakadt (később elmondta, hogy energetikai gondjai adódtak, és ezért lassult be), majd egy darabig még együtt haladtunk Vikivel, de frissítésünk eltérő üteme miatt végül külön folytattunk utunkat. Azonban el nem távolodtunk egymástól messzire, egész verseny alatt max 3 perc volt a különbség köztünk.

Gáborral körönként kétszer is pacsiztunk, és biztattuk egymást. Sokáig mosolygott is, nála azt jelenti, hogy minden OK. A pulzusövem sajnos egyre többször cserbenhagyott, és így sokat kellett érzésre mennem. 

A hőmérséklet közben szépen emelkedett, ittam a lötyit, egyre nagyobb fintorral (lásd a képen), szedtem a sót, mikor úgy éreztem, hogy még kéne valami, akkor betoltam egy koffeint, és akkor mindjárt helyreállt a világ rendje. 

Persze a meleggel, és futva frissítéssel együtt jött az emésztési zavar is, ami nekem hasmenésben szeret megnyilvánulni. Így valamikor a felénél nyomtam egy sprintet a bokrok közé, aztán kb 10 km után újra egy toitoi látogatás következett hasonló okból. Közben Vikinek láthatóan hasonló gondjai voltak, csak éppen gyomorprobléma formájában. Egy körön keresztül agyaltam azon, hogy melyikünknek a sz@rabb, de nem jutottam dűlőre. További fél körön keresztül agyaltam Muhari Gábor futó boleróján, mire leesett, hogy az csak egy felhúzott kompressziós felső. :) Neki amúgy nagy grat, hihetetlen rajt-cél győzelmet aratott.

Amíg emésztésünket próbáltuk helyre igazítani, többször is helyet cseréltünk Vikivel. Egy ilyen alkalommal, mikor éppen ő került formába, és előzött vissza, mondta nekem, hogy nagyon büszke arra, hogy velem együtt képviseli majd az országot a VB-n, ez igazán jól esett akkor. :) Aztán a hasfogó is hatott végre, és nem is volt már semmi különös gond. Később újra az élre álltam, és kb az utolsó 15-20 km-en már végig vezettem. Eleinte csak méterekben volt mérhető ez az előny, majd perccé növekedett. Ez persze pszichésen nem volt könnyű, mivel én a fej-fej melletti küzdelmet nem viselem jól. Magamban végig azt erősítettem, hogy most egy jó időért vagyok itt, ami meglehet, ha okosan csinálom. Végül a 8:24-en belüli idő nem lett meg, de futottam egy 8:25:29-es PB-t, ami egyben jelentett nemzetközi A szintet, valamint bajnoki aranyat, és ennek nagyon örültem. A befutó leírhatatlan volt a zenei aláfestéssel, köszönet érte a rendezőknek. Elégedett voltam, kihoztam magamból, amit tudtam. (A képen éppen meghatódok.)

3 perccel utánam beért Viki, és ezzel ő is A szintet teljesített. Összeölelkeztünk, és gratuláltunk egymásnak. Viki nagyszerűen versenyzett, és emellett minden találkozásnál szurkolt. Igazi sportembert ismerhetek a személyében, és én is büszke vagyok, hogy idén vele együtt képviselhetem hazámat két nemzetközi bajnokságon is. 

Csilla, a 3. helyezett lány 9:05-öt ment az első 100km-es versenyén, ami nagyszerű eredmény. Szerintem érdemes lesz figyelni a nevére a jövőben. 

Szóval Magyar Bajnok lettem. Életemben először. Ez nekem nagy dolog. Nem az ölembe hullott, hanem komoly versenyzés előzte meg. Benne van 28 futóév, (amiből az elmúlt 1,5 év igazán koncentrált edzésmunka volt Olivérnek köszönhetően), több ember munkája/türelme: edzőké, családé, csupaszív terapeutáé...

De! Tudom, hogy az eredményem hol van a magyar női örökranglistán, és hol van a nemzetközi mezőnyben. Tudom, hogy van olyan nő a magyar mezőnyben, aki átrendezhette volna a sorokat, ha elindul. Az Ultrafutás csoportban történtek ilyen összehasonlítgatások, és nem igazán értettem, hogy az illetőnek mi volt ezzel a célja. Én nagyra tartom Bérces Edit eredményeit, jól esett a posztja is, és hogy az elsők között gratulált nekem. Kell erről többet beszélni? ;)

Sajnos Máté, és Gábor kiállni kényszerültek, pedig szépen versenyeztek, de a hirtelen jött tavaszi meleg sok versenyzőt, fejre állított most.

Hopp, ez kicsit „szófosósabb”, lett, mint a Spártai beszámolóm. :D