Három héttel a lélekromboló velencei (nem)százas után újra Velence. Előzetesen nem is nagyon akartam én ezt, az 5/5 úgyse lesz meg, nem voltam májusban az 50 km-en, a 100 se sikerült. Végül úgy gondoltam tartozom magamnak annyival, hogy az évet ne keserű szájízzel fejezzem be. Futni viszont nem…

Életem első hatórás versenye. Hülyén hangzik, de ez eddig kimaradt, elsősorban a lassú iramom miatt nem vonzott rövid optivitás karrierem alatt. Most viszont így év végére egyértelműnek tűnt a döntés, hogy megyek. Főleg, hogy Erika is ki akarta próbálni az ultrafutást, a tájfutó idénynek már vége,…

Kecskemét után az öt hét nagyon gyorsan elrepült. Volt benne egy hosszabb futás Ákossal (nettó 4:45-ös maraton edzésen) majd mászkáltunk a Matterhorn alatt-mellett és már szeptember is lett, az idei hatodik, utolsó 12 órás. Ide konkrét tervekkel érkeztem. Mivel az utóbbi időben kifejezetten jól ment…

Kecskemét, Vízmű-domb. A tájfutók körében ennek a pár szónak indulatokat, erős érzelmeket kiváltó hatása van, mivel a múlt keserédes-szép Kecskemét Kupáit itt a szabadidőparkban rendezték, ki nem hagyva az alföldi hegymászást, megspékelve egy kis darázscsípéssel és persze az elmaradhatatlan…

Hol is kezdjem? Mikor megtudtam, hogy június 20-án államvizsgázok, 21-én tájfutó Középtávú OB lesz Uzsán még nem gondoltam volna, hogy elindulok a tatai Optivitán. Aztán sakkoztam, játszottam a gondolattal és úgy döntöttem elmegyek, de szigorúan edzés gyanánt. (Most ez jól hangzik, de 12 óra nekem…

Második 12 órás versenyem volt a sárvári. Volt egy titkos irreális tervem, volt egy abszolút reális és volt egy minimális, ami után még tükörbe tudok nézni. Szerencsére nem emlékezetből kell ezután sem borotválkoznom.  A versenyről pár sorban: Rengeteg ember az ultrafutás magyarországi szentélyében.…