Athén, Voula városrész, csütörtök éjjel

A Kísérő álmatlanul forgolódik. Lefeküdtek időben, hiszen hajnalban kelnek, de nem sikerül elaludni. Az utóbbi hetek feszültsége tetőpontjára hágott, csak forgolódásig jut. Szeme csukva, de a közeli képeken látszik, hogy belül remeg, a szemgolyó folyamatosan mozog. Az ablak felé fordulva hallgatja az utcán tomboló szelet, a hang olyan, mintha egy pakisztáni kőművesbrigád bontaná a lapostetőt és a bádogdarabokat a parkoló autókra hajigálnák. Most már lehet a kocsi miatt is aggódni, szuper.

Mellette alszik a Futó, ahogy hallgatózik rájön, ő se alhat túl mélyen, szaggatott légzése elmaradt REM fázisról árulkodik. Mindegy, úgy csinál, mintha nem venné észre. Garminja automatikus háttérvilágítása időről-időre bekapcsol, ahogy megmozdul, így kénytelen meglátni, hogy az idő telik - de alvás nélkül. Várja a megváltó ébresztőt.

Athén, Akropolisz lába, péntek reggel

Az előző napi városnézés kimerült abban, hogy megnézték a rajt helyét, így tudták hol lehet parkolni. Tegnap a hely tele volt japánnal. Most is, csak ezek futócuccban vannak és nincs a nyakukban Nikon. A Kísérő és a Futó izgatottan nézelődik, köszön az ismerősöknek, a Barát, aki jött még segíteni nyugodtabbnak tűnik, neki minden új ebben a szituációban. Egy óra elröppent gyorsan, egyszer csak már kurjongatnak és nekilódult a tömeg, mint amikor közel négyszáz ember egyszerre tudja meg, hogy Spártában akciós a műbeles virsli. A Kísérő majdnem elájul, annyira ideges. Az autóba beül a stoppos Futótársnő, aki nem a Futót kíséri ugyan, de ott lesz velük az úton.

Megara, péntek délelőtt

A Kísérő vezet, a navigációt a Barát telefonja biztosítja. Helyismeret nélkül a szervezők által megadott koordináták alapján tájékozódnak. A GPS-t követve eljutnak a semennyire nem festői kisváros külterületére, egy olajfa-ligetben ér véget az addig sem tökéletes út. Kísérő javasolja Barátnak, hogy dobja ki a telefonját, vagy rejtse el egy testnyílásába. [A jelenethez utószinkron szükséges vagy emelni a korhatáros besorolást]. Végül sikerül megtalálni a frissítőpontot, ahol még együtt a mezőny, pár mellékszereplővel itt találkozunk utoljára.

Korinthosz-i csatorna (ejtsd: korintoszi csatorna), péntek délután

Szereplőink egy gyors snitt erejéig elhaladtak egy olajfinomító előtt, ahol elmerengenek azon, hogy Pheidippidész idejében is ilyen büdös gázolaj, füst és dögszag volt-e. A kérdést nyitva hagyják, hiszen alig 8 órával a rajt után feltűnik a Futó, mosolyogva. Stílszerűen üzemanyagot töltenek a tankjába, majd megnyugodva kocsiba ülnek és mennek tovább. Vidámak és derűlátóak, mint egy B kategóriás horrorfilm mellékszereplői.

Régi Korinthosz (ejtsd: régi korintosz), péntek délután

A szerelmi szálat boncolgatják szereplőink. A Futó egy rövid időre összeáll a Legendával és együtt futnak. Vagyis az úton történtekről csak sejtéseink vannak, ezt a szálat ne feszegessük. Innentől megkapják a fejlámpájukat, nem annyira a sötét, mint inkább a vagány verseny-fotók miatt. Itt érzékelhető legelőször a filmben a szint.

Nemea, péntek alkonyatkor

Szereplőink egy félreeső utcában leparkolnak, majd elsétálnak a frissítőhöz. Itt a szomszéd ház előtt friss szouvlaki illata száll [totálkép a mozgó orrcimpákról], már sötétedik, a zene sejtelmesre vált. A Kísérő már unja a vezetést, megbeszélik a Baráttal, hogy a hegy túloldalától ő vezet. A Futó még mindig fut, egyenletesen. Kamera szemből majd oldalról veszi.

Malandreni, péntek este

[Alcím: a GPS koordináták halála].

Szereplőink lelkesen követik készülékük utasításait, melynek nyomán az egyébként sem gigapolisz hangulatú település egy kietlen részére jutnak, pár utcán a visszapillantók behajtásának gondolata is felmerül, olyan szűkek. A Barát kiszáll, hogy körülnézzen, közben a házakból kijön egy ember, majd megjelennek fejek az ablakokban. A Kísérő biztos abban, hogy egy Belső-Ázsiai országban vannak, a helybeliek alapján. Aggódik, hogy nincs vízumuk és védőoltásuk, majd elkönyveli a Barát elvesztését. Mikor már a nekrológot fogalmazza, említett szereplőnk feltűnik és javasol egy "Húzzunk innen!" tervet, amit a gépjárműben tartózkodók egyöntetűen elfogadnak. Ezen a ponton a Futóval nem történt semmi különleges, a Kísérő és társai annak örülnek, hogy ők élnek.

Mountain Base, péntek éjjel

Eső, sötét. A háttérben halk zene szól, mely a magassággal együtt erősödik. Parkoláskor már szaggatott sikoltássá válik, a Kísérő leparkol. Kiszállnak és megnézik a frissítőt, valamint A Hegyet. Nem tudják felmérni a sötétben, csak a lámpák fénye ad támpontot, valamint a tetőn egy UFO-leszállóhely fénye. A Kísérő és a Barát örülnek, hogy nem nekik kell felmenni, ugyanakkor a szuperközelieken látszik a szemükben, hogy átvennék a Futótól inkább, mint tétlenül és bénán várni rá. Szemeik le-lecsukódnak, csak a zene mutatja a feszültséget. A végtelenségig feszült helyzetet a Futó érkezése töri meg, a kamera leköveti a szerpentinen megtett utolsó lépéseit, majd frissítés után egy új fejlámpával (a drámai hatás kedvéért) indul neki a hegynek. A Kísérő a betonút végéig megy vele, ott makog valamit majd útjára bocsátja. A görög statiszták fokozzák a hatást azzal, hogy minden hegyre indulónak a rajtszámát rádión bemondják - de nem látni, nem tudni, hogy kinek. Ahogy a Futót elnyeli a sötétség, pár másodperc hatásszünet, közben nincs zene, nincs háttérzaj.

Nestani, szombat hajnal

A várakozók szája elé számítógépes effektekkel rajzolt lélegzetpára-pamacsokkal indul a jelenet. Ennek ellenére többen is rövidnadrágban, sőt a Futótársnő szandálban áll a hidegben, lábait decensen betekerve egy lópokrócba. A frissítőpont melletti taverna nyitva van, tele emberrel, néha-néha futóruhába öltözött alakok jelennek meg odabent. Futó érkezésekor mind a négyen bemennek és a vendéglátó-egységben egy merészebb Jancsó-filmre emlékeztető átöltöztetést produkálnak. A Kísérő zordan néz a Barátra. Futó balra el.

Zevgolatio, szombat hajnal

A Barát vezet, a Kísérő nyitott szemmel alszik. Közben horkol. A frissítőponton tábortűz lobog, a tüzet többen is körülállják. Büdös szereplőink innentől füstszagúak is. A versenyen először ez a tűz, ami melegséget lop a néző szívébe és a Kísérő lábába. [Felvétel előtt bendzsót vagy gitárt feltétlen be kell szerezni, ziccer!]. A Futó megérkezésekor közli, hogy 10 perc alvásra van szüksége, a görögül beszélő statiszták biztosítanak neki polifoamot, hálózsákot. Érzékelhető, hogy igény esetén házat is építenének neki.

Tegea, szombat reggel

Kis falu, kis főtér, mellette kis pékség. A Vajna-stúdió sarkában kialakítható gyorsan, gazdaságosan. A Futó megy, panaszkodik a lábára, hogy fáj. Futása még szép, de a kamera már inkább nagytotálban mutatja. A Kísérő, a Barát és a Futótársnő itt szociális érzékenységéről ad tanúbizonyságot, a többi érthető nyelven beszélő résztvevővel bandázik. Találnak egy feliratot, amit el tudnak olvasni, megünneplik. Futó jön, Futó megy.

BP kút, szombat reggel

Futó telefonál, nagyon fáj a lába. Hangja elgyötört, ijesztő. Kísérő meg is ijed. A frissítőponton leadják a fájdalomcsillapítót [ne legyen reklám, egyszerű, vény nélkül kapható kapszula], majd mennek tovább. A Futón most épp működik a jeladó, látszik, hogy belassult. Szuperközeli kép a movingobject oldalról, ahogy elhúznak mellette a többiek. Kísérő ül a padkán, küzd a sírással. Vesztésre áll. Megbeszélik a Baráttal, hogy bármi van betolják Spártába, a következő fél órát azzal töltik, hogy magukat összeszedjék. Fáradtak ők is, de még meló van. Futótársnő kiszáll a filmből, átszáll egy másik autóba.

Adamis Restaurant, szombat délelőtt

Kísérő és Barát idegesek. Várják a futót, már kiszámolták, milyen tempó kell a célig, jelenleg a Futó ennél lassabb. Probléma van, megoldásra vár. A pattanásig feszült idegeknek euforikus örömöt okoz, mikor látszik a nyomkövetőn, hogy a Futó újra él, majd fel is tűnik a színen. Kísérő okosakat mond, a Futó inkább enni akar. Hatott a fájdalomcsillapító és már érződik a Spárta-szag.

Emlékmű, szombat délután

Nincs jeladó újra, ezért a Barát figyeli a távolt. Felfedezi a Futót, szerinte mindenki rá hasonlít, mindenki úgy fut. Mikor egy szakállas kétméteres görögben is a Futót ismeri fel, a Kísérő szelíden figyelmezteti, hogy ezt többet ne tegye. [Itt is figyelni kell a korhatáros besorolásra]. Futó végül jön, mozgása a piacra igyekvő öregasszonyokra emlékeztet. Tempója is.

Shell kút, szombat délután

Futó, Kísérő és Barát is tudja, ez a verseny sikerült. Egyelőre a Futó még nem röhög, van neki 10 km hátra és már minden lépés fáj 50 km óta, de 2,5 óra alatt kell megtennie a hátralévő távot. Kap új, tiszta pólót, a mellény lekerül róla. A Kísérő gondosan ügyel arra, hogy a mellénnyel együtt a GPS nyomkövető is lekerüljön róla, hiszen ezzel az utolsó óráját követhetetlenné teszi az online világ számára. Minderre Spártában látványos káromkodások közt jönnek csak rá, mikor azt látják, az internet szerint a Futó 60 km/ó sebességgel fut az autó mellett.

Spárta, Leonidas szobor, szombat délután

A Kísérő és a Barát az egyesület tagjai által aláírt meglepetés zászlóval várják a Futót. Közben zajlik körülöttük az élet, de ebből semmit nem érzékelnek. A Barát majdnem eladja a pólóját egy arra járó autósnak, végül meggondolja magát. Feltűnik a Futó, az utolsó 700 métert együtt teszik meg. A lépcső aljánál útjára engedik, a szobor egyedül az Ő érdeme. Kísérő ebből semmit sem lát, félrevonul meghatódni - kicsit arrébb a Barát is félrevonul. Végül a Futó, Barát és Kísérő végre nyugodtan egymás nyakába borulhat, vége van. Kísérőnek elmarad a katarzis, inkább euthanázia érzése van.

Spárta, szombat este

A szálláson vagyunk, záró képsorok. Az ágyon magyar zászló, babérkoszorú, díj, fáradt Futó. A Barát és a Kísérő elmennek venni gyrost és sört vacsorára, megeszik-megisszák, majd beájulnak. 

Főcímdal, stáblista, vége az első résznek.